A bekötött ugrásokról

Ez az ejtőernyős kijuttatás legegyszerűbb, egyben legelterjedtebb módja. Az ugrás típust a magyar nyelvű szakirodalomban egyszerűen bekötött ugrásnak, angol nyelvterületen static line-nak,[1] orosz nyelvterületen, illetve a volt Varsói Szerződés országaiban deszant ugrásnak nevezik. Ennek megfelelően úgy gondolom, hogy (bár magyarul mindig egyszerűen bekötött ugrásként neveztük meg) a rendszert a továbbiakban nevezhetjük kis magasságú bekötött ugrásnak. Az ugrástípus lényege, hogy a repülőeszköz a radarok hatósugara alatt, kis magasságon repülve dobja ki az ejtőernyősöket. Ilyenkor a kiugrás (gépelhagyás) egyben a főernyő automatikus nyitását eredményezi. Ez rendszerint a gép belsejében kifeszített sodronykötélre karabinerrel beakasztott bekötő kötél segítségével valósul meg. Az ugrástípus jellemzője az alacsony dobási/ugrási magasság (többnyire 150-400 méter), valamint a körkupolás, nem irányítható ejtőernyő típusok használata.

 

A kis magasságú bekötött ugrásokat általában olyan katonai feladatok végrehajtása során alkalmazzák, ahol indokolt az erők tömeges, meglepetésszerű gyors bevetése. Ilyen feladat lehet a katonai műveletek bevezető szakaszában egy kulcsfontossággal bíró terület, például egy ellenséges repülőtér vagy kirakókörlet birtokba vétele.

 

---

[1] A bekötött rendszerű ejtőernyős ugrásnak a bekötő kötél angol neve (static line, röviden SL) alapján történt elnevezése, LALO ugrásnak (LALO = Low Altitude Low Opening, magyarul: kis magasság, alacsony nyitás) is nevezik.

 - fejlesztés alatt -

Oldal: bekötött ugrás
KATONAI EJTŐERNYŐZÉS - © 2008 - 2024 - airborne.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat